AZ ÉJSZAKA SZABÁLYAI
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 május 13.
“Ebben a világban kérés nélkül teszi a dolgát mindenki…”
A
|
z éjszaka világa kívülről igen izgalmasnak tűnik, belülről azonban világosan látszik, milyen szigorú szabályok mentén is szerveződik.
Ebben a világban pedig kérés nélkül teszi a dolgát mindenki. A saját jól felfogott érdeke kívánja ezt, hisz a szabályok megsértése szankciót von maga után. Többségében ez bérlevonást jelent, súlyosabb esetben pedig az állás elvesztését, amit pedig csak kevesen kockáztatnak meg.
Az új lányokat minden esetben a régi motorosok tanítják be, bár valamennyi szabály bizony csak idővel, menet közben ismerhető meg.
Az első és egyben legfontosabb a munkaidőre vonatkozik, mely este kilenctől zárásig tart. Ez utóbbi hétköznapokon a kora hajnali, hétvégéken pedig a kora reggeli órákat takarja.
Ez idő alatt a lányok feladata gondoskodni a vendégek folyamatos szórakoztatásáról. Egymást váltva táncolnak tehát a színpadon, ill. társalognak az asztaloknál a nézőkkel.
Nincs azonban semmi, mely felől ne a vezetőség döntene. Így az üzletvezető az, aki meghatározza, kik követik egymást a rúdon, és ő dönt arról is, egy-egy új vendég mellé melyik lány ülhet le beszélgetni. A késés, a táncrend megsértése, vagy épp a nem megfelelő ruhanemű viselése pedig mind-mind különböző mértékű levonásokat von maga után.
Mint ahogy az éjszaka világában semmi sem történik jól definiálható ok nélkül, természetesen ezeknek a szabályoknak is megvan a maguk értelme.
A lányok feladata nem kevesebb, mint elbűvölni azt a férfit, aki mellé aktuálisan odaküldték. Ha sikerül elhitetned a vendéggel, hogy érdekesnek, vonzónak, szórakoztatónak találod őt, akkor fizetni fog neked – ha ügyes vagy, nem is keveset…
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Tovább a teljes bejegyzéshezINTERJÚ AZ ÉJSZAKÁBAN
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 május 6.
“Ez a világ – az éjszaka világa – akkor még nem volt az enyém. Az üzletvezető azonban meggyőzött arról, hogy akár az enyém is lehetne…”
A
|
mikor megcsörrent a telefon, valóban meglepődtem. Túlságosan gyors reakció volt ez a pályázatomra.
Jó nevű bárt választottam és teljesen kezdő voltam. Nem láttam rá sok esélyt, hogy éppen náluk révbe érhetek. Mégis behívtak egy személyes meghallgatásra.
Azt megelőzően sosem jártam állásinterjún éjjel tízkor. Nem tudtam hát eldönteni, hogy sírjak-e, vagy inkább nevessek, mikor megállva a bejárat előtt realizáltam, hogy megérkeztem.
Csak néztem a lágy derengésbe burkolózó feliratot, mely a hely nevét jelölte. Figyeltem a saját tükörképem, mely az ajtó felületéről gúnyosan bámult rám.
Azon gondolkodtam, vajon valóban képes vagyok-e erre?!
Képes vagyok-e tálcán átnyújtani a testem idegen férfiaknak – még ha csupán szimbolikusan is teszem?!
Sok mérlegelésre azonban nem volt szükség, lévén a bennem élő céda már döntött, így kezemet az ajtónak támasztva, egy mély sóhaj kíséretében beléptem a homályos helyiségbe, s ezzel a mozdulattal hátat fordítottam addigi életemnek.
Az üzletvezető ingben és szövetnadrágban fogadott, mely, ha lehet, még valószerűtlenebbé tette az elém táruló képet. Egy bár, tele harisnyakötőben és üvegtalpú cipőben járó félmeztelen nővel önmagában is szokatlannak tűnt számomra, hát még egy ilyen őket irányító, elegáns üzletvezetővel az élükön. Akaratlanul is körbefuttattam a tekintetemet a helyen.
A bárban az asztalokat bőrfotelek fogták körül. A vörösre mázolt falak között hatalmas bárpult terült el. A helyiség közepén álló, tükörrel bevont emelvényén pedig egy barna lány úgy simult épp a fémrúdnak, mintha csak a szeretőjét ölelné körül a testével. Egy tangát leszámítva más egyebet nem is viselt…
Csak álltam ott és minden idegszálammal azon voltam, hogy el tudjam képzelni magam a többi nő között, akik az asztalok mellett ülve a koktéljaikat szürcsölve épp egymással beszélgettek.
Ez a világ – az éjszaka világa – akkor még nem volt az enyém. Az üzletvezető azonban meggyőzött arról, hogy akár az enyém is lehetne. A céda bennem minden szavára hevesen bólogatott, egyedül én voltam az, aki időnként kérdéseket fogalmazott meg.
Végül sikeresen megállapodtunk, így egy héttel később már én álltam ott fenn a reflektorfényben szorosan a rúd mellett…
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Tovább a teljes bejegyzéshezA BENNED ÉLŐ CÉDA
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 május 2.
“Minden nőben ott él a céda, valahol a mélyben ott szunnyad, s csak arra vár, hogy végre megmutathassa magát…”
M |
inden nőben ott él a céda, valahol a mélyben ott szunnyad, s csak arra vár, hogy végre megmutathassa magát. Várja a pillanatot, mikor előtörhet, ledobálhatja magáról a ruháit és meztelenségbe burkolózott csupasz testtel vetheti oda magát a férfinek.
Vannak, akiket az egyéjszakás kalandok során jár át ez a fajta izgalom, mások képesek megélni a csábítás erotikáját a párkapcsolatukban is. Többségében mégis azok a nők használják a testük arra, hogy felizgassák általa a férfiakat, akiknek ez a hivatásuk – ők a profik.
Nem minden céda válik azonban törvényszerűen szajhává, bár tény, hogy keskeny a határmezsgye. A céda hivatása az izgatás, a vágykeltés. A szajháé ezzel szemben a puszta kielégítés.
Azok, akik képesek elcsábítani a férfit, büszkék erre. A testünk a záloga ugyanis az ő örömforrásuknak, ez pedig hatalmat ad nekünk nőknek…
Nem mondanám tehát, hogy ok nélkül kerültem a színpadra. Nyílván bennem is ott dübörgött a céda, aki meg akarta mutatni magát a világnak.
Csábítani akartam, játszani akartam, egy rúd a combjaim között pedig épp elégnek mutatkozott mindehhez.
Amikor eldöntöd, meddig engeded elmenni magadban a cédát, sokszor még nem tudod, hogy Te irányítod-e őt, vagy ő irányít Téged. Minél hosszabb ideig nyomtad el magadban a vágyait, annál erősebbé válhat, ha egyszer engeded őt a felszínre törni. Ha pedig a gondolat már befészkelte magát a fejedbe, bizony nehéz szabadulni tőle.
Nem azért lettem bártáncosnő, mert nem volt más lehetőségem a boldogulásra.
Bevallom, én csábítani akartam!
Nem is kellett sokáig keresgélnem az interneten ahhoz, hogy megtaláljam az elképzeléseimnek megfelelő feladatkört.
Pusztán táncolni akartam, és az esetek többségében valóban csak táncoltam. Az, hogy ez később hová fejlődött, persze más kérdés…
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Tovább a teljes bejegyzéshezA RÚDON INNEN, A RÚDON TÚL
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 április 22.
Amikor a tested nekifeszül a hideg fémrúdnak, csupán egyetlen gondolat lüktet az elmédben:
Csábítani akarsz!
Miközben combjaiddal körbefonod a sejtelmes fényekkel megvilágított fémet, minden izmod azért dolgozik, hogy a bőrfotelekben ülő, cigarettafüstbe burkolózó férfiakban fellobbanjon a vágy és sóvárgó pillantásaikban fürdőzve még nagyobb hatalmat gyakorolhass felettük.
Egyetlen célod van, hogy felébreszd bennük a vágyat! Ez a munkád, ez az életed…
Lassan ereszkedsz hát le a rúdról, miközben a fejed hátraveted, a szemed pedig lehunyod, s már csak mosolyogva nyugtázod a mozdulatot, mellyel egy kéz finoman pénzt csúsztat a tangád alá…
O |
laszországból hazatelepülve ismét a légüres térben találtam magam: se munka, se szerelem, csak a mindent körbefonó mindennapi szürke valóság… Mindezek ellenére volt a lehetőségeknek egy olyan kiaknázatlan forrása a birtokomban, mellyel addig a napig valahogy sosem számoltam reálisan: a testem.
A szajha lét nem nekem való, erre már azelőtt rájöttem, hogy valaha is késztetést éreztem volna annak gyakorlására. A csábítás iránti vágy azonban valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ott lobogott az ereimben. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy teret engedjek ennek a késztetésnek, s habár nem tartott sokáig, mégis meghatározó élményt jelentett az életemben.
Az éjszaka egy sajátságos világ, s bár sok szempontból tűnhet vonzónak az útjukat kereső fiatal lányok számára, közel sem olyan varázslatos mindaz, ami általa elérhetővé válik, mint amilyennek az kívülről látszik.
Lássuk hát akkor az éjszaka világát egy bártáncosnő szemével…
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Tovább a teljes bejegyzéshezNŐ AZ ÁLARC MÖGÖTT
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 április 16.
“Egy nő valószínűleg sok mindenre képes, hogy elérje céljait: csábít, táplál, kielégít, hűséget mímel vagy épp megalázkodik. A női álarc valamennyi formáját képes magára ölteni a férfi kedvéért, vagy épp a saját öröme kibontakoztatására kapott egyetlen lehetőségért cserébe.”
H
|
ogy mi az alapvető különbség a céda és szajha lét között?!
Talán az, hogy a cédának – szemben a szajhával – van választása…
Nekem mindig volt választásom és többnyire bármit is tettem, aktuálisan a saját örömöm kerestem benne. Nem minden esetben volt ez ugyan bölcs döntés, valami oknál fogva azonban mégsem akartam nemet mondani. Volt idő, mikor a saját határaimat feszegettem mostanra azonban megtanultam, mire vágyom igazán, s azt is, milyen úton kell elindulnom, hogy azt idővel elérjem.
Egy nő valószínűleg sok mindenre képes, hogy elérje céljait: csábít, táplál, kielégít, hűséget mímel vagy épp megalázkodik. A női álarc valamennyi formáját képes magára ölteni a férfi kedvéért, vagy épp a saját öröme kibontakoztatására kapott egyetlen lehetőségért cserébe.
A kérdés csupán az, kinek mi a célja mindezzel….
Van, aki beéri egy eget rengető orgazmussal a randevú végén. Más biztonságra, állandóságra vágyik a párja oldalán. Vannak, akik a testüket használják a kényelmes életkörülmény biztosítása érdekében, mások a gyermekáldáson felül többet nem is kívánnak a mellettük lévő férfitől.
Egy valami azonban mindannyiukban közös: ha a férfire tekintenek, csupán a saját örömforrásuk eszközét látják benne.
Eszközt, akit használnak, hogy elérjék és megkapják azt, amit igazán akarnak. Van, akinek ez a családot jelenti, másnak pusztán anyagi javakat.
Ami engem illet, volt egy periódus az életemben, mikor a céda szinte már szajhává degradálta magát bennem… Ma persze mindezen csupán mosolygok. A múltam egy része. Még csak nem is hangsúlyos, habár meghatározó.
Oh, nem Alessandro-ról beszélek! Még csak nem is egy konkrét férfiről.
A sors fintora, hogy Olaszországból hazatelepülve mindenki azt feltételezte, külhonban a testemből éltem. Még azok is ezzel viccelődtek, akik pedig jól ismertek. Magyar nőként olasz földön… persze adta magát a rosszindulatú elképzelés. Az igazságot azonban – Évit leszámítva – senki sem ismerte.
Az igazságot arról, hogy bártáncosnővé éppen a szülővárosomban váltam…
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Tovább a teljes bejegyzéshezCÉDA A FEDÉLZETEN
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 április 8.
“Míg a távolban a kikötő bizonytalan körvonala rajzolódott ki, előttem egy pompás vitorlás feszült a víztükörnek, s körülöttem az egyik leggazdagabb pasi úszkált épp, akit valaha ismertem.”
A
|
történtek után persze semmi meglepő nincs abban, hogy Alessandro irántam való érdeklődése egyre intenzívebbé vált: ezúttal vitorlázni hívott.
Mindennél jobban vágytam egy igazi vitorlás fedélzetére, arra, hogy a nyílt tengeren fürdőzve bámuljam a naplementét és élvezem az életet. Sohasem mertem volna ugyanakkor kettesben maradni Alessandro-val egy ilyen helyzetben.
Emberünk viszont nem úgy jutott a csúcsra üzleti értelemben, hogy visszavonulót fújt a legkisebb akadályba ütközve.
A finom célzásaimból értve úgy döntött, magával hív néhány gyakornoklányt is, hogy eloszlassa a társaságát illető gyanúm és félelmem. Így indultunk hát neki a hétköznap délutánnak, ez alkalommal hátrahagyva az ezüst színű Porsche-t.
Korábban még sosem jártam vitorláson.
Az egész olyan édesen izgalmasnak és újszerűen valószerűtlennek tűnt.
Már nem emlékszem a hajó nevére, világos sziluettje mindenesetre szelíden ringatózott a kikötő vizén. A fedélzetre lépve gyors eligazítást kaptunk a legfontosabb hajózási ismeretekről, illetve szabályokról. Legnagyobb csalódásomra arra is fény derült, hogy az öblöt nem fogjuk elhagyni és a vitorlákat sem bontjuk ki. Motorral megyünk.
Egy kis ízelítőt viszont még így is kaphattunk a matrózéletből, lévén a hajó eloldozását – Alessandro instrukcióit követve – közösen vittük véghez a csajokkal, akik még nálam is izgatottabbak voltak, hogy a „nagyfőnök” sokat emlegetett vitorlásán lehetnek.
Ő persze előzetesen mindannyiunkat megkért arra, hogy ez az „utazás” maradjon közöttünk, mivel nem szeretné, ha az irodában azt gondolnák, hogy „ő és mi”…. szóval értjük.
Hogyne értettük volna!
Lassan hasítottuk a hatalmas víztükröt. Bámulatos volt látni, ahogy mögöttünk a kikötő jellegzetes épületei egyre kisebbé és kisebbé váltak, miközben mi feltartóztathatatlanul követtük az előttünk vízből kiágaskodó facölöpök által keretezett vízi utat.
Bizonyos tekintetben bosszantott, hogy nem mi döntünk arról, merre haladunk az öböl területén. A vízmélység kapcsán a biztonság szem előtt tartása azonban kizárólagosnak bizonyult.
A napkorongot látni alábukni a tenger horizontján túl mindenesetre feledhetetlen élmény nyújtott.
Csakhamar lehorgonyoztunk.
Alessandro a hajó tatján állva in medias rest a vízbe vetette magát. Csak pislogtunk.
Középkorú férfi létére hihetetlen energia keringett az ereiben.
A vízben úszkálva és prüszkölve – akárcsak valami óriáscet – persze minket is csalogatni kezdett.
Nem terveztem, hogy követem a példáját, valami mégis azt súgta, bánnám, ha kihagynám ezt az élményt. Ugrani persze nem mertem. Fokról fokra haladtam lefelé a hajó létráján, míg végül kellően hozzászoktam a víz hőmérsékletéhez, s az utolsó fokon állva elrúgtam magam a hajótesttől.
A hatalmas víztömeg hűsítően ölelte körül a testem.
Körülnéztem és szinte el sem hittem, hol vagyok!
Míg a távolban a kikötő bizonytalan körvonala rajzolódott ki, előttem egy pompás vitorlás feszült a víztükörnek, s körülöttem az egyik leggazdagabb pasi úszkált épp, akit valaha ismertem. Szürreális élmény mindezt látni egybeolvadni a naplemente narancsosan meleg színeivel.
Mire kimásztunk a vízből, szinte teljesen bealkonyodott.
Törölközőkbe burkolózva szárítkoztam, miközben Alessandro illegális rákvadászokról szóló rémtörténetekkel szórakoztatta a gyakornoklányokat.
Lassan előkerültek a pizzás dobozok a fedélköz mélyéről, melyet útközben vett egy hatalmas görögdinnyével egyetemben. Volt valami „nyáritábor” hangulata az egésznek…
Ahogyan ültünk ott a félhomályban, egymáshoz kritikusan közel a vitorlás tatján és dobozból ettük a pizzát, kézzel segítve elválni egymástól a mozzarellától összeragadt szeleteket.
A dinnyét persze hasonlóan barbár módon fogyasztottuk el. A mézédes dinnyelé, vörös, kövér cseppek formájában folyt végig a szánk szélén, hogy aztán végigszánkázva a nyakunkon, egészen a mellünk vonaláig, lecsepegve szép, kerek tócsát formáljon a lábaink között.
Akárcsak a kisgyerekek a strandon.
Alessandro sem úgy viselkedett a hajóján, mint egy ugrásrakész amoroso. A társaság és az esti falatozás élménye valahogy őt is megfiatalították. Határtalan élvezettel mesélt az életéről, miközben fürdőzött a rá szegeződő női tekintetekben. A figyelem, mely körbevette súlyos pontokkal növelte az egóját.
Ami engem illet, én kisvártatva kidőltem. Az árboc alatt nyúltam el, távolabb a tattól, ahol a többiek ültek. Csak bámultam a felettem elterülő csillagos égboltot és a távolban villódzó kikötői jelzőfényeket. Hallgattam a hajó oldalán megtörő lágy hullámok hangját és az öblöt körülölelő mély csendet. Olyan valószerűtlennek tűnt, hogy itt lehetek.
Alessandro lassan hátrahagyta a gyakornoklányokat, akik az élményekkel eltelve csacsogtak a fedélzeten. Mellém heveredett, de nem ért hozzám. Beszélgettünk.
Ez a fajta szabadság őt is megigézte.
Mesélt az álmairól, a vágyairól, arról, hogyan jutott el idáig és még mennyi mindent szeretne elérni az életben. Nem akart már bizonyítani senkinek, csakis önmagának. Talán ezért kellettem volna neki én is.
Egy férfi a tengeren, a tengeren a saját hajóján, a saját hajóján egy nővel, egy nővel, aki felettébb érdekelte őt…
Éreztem, hogy egyre közelebb kerül hozzám. Nem láttam, inkább csak a hangját hallottam egyre közelebbről, a teste melegét pedig érezni kezdtem a bőrömön. Abban a pillanatban megértettem, hogy egy kicsit sem zavarja a gyakornokok jelenléte. Ez része a színháznak, a csábítási drámának, melynek ők csupán feledhető mellékszereplői.
Nem ijedtem meg. Semmiből nem tartott volna ugyanis viszonozni a még el nem csókolt csókját.
Csakhogy nem akartam. Sem most, sem pedig később.
Mennyivel egyszerűbb lett volna behunyni a szemem és hagyni megtörténni azt, amivel még ki tudja mennyi csodás élmény átélését biztosíthattam volna magamnak?!
Nem tudtam megtenni. Nem akartam megtenni. Így nem.
Vonzalom nélkül nem.
Még mielőtt vissza kellett volna őt utasítanom szavakkal, testbeszéddel jeleztem felé, hogy elég volt a romantikájából. Felültem és átkulcsoltam a térdemet. Rég elmúlt éjfél és másnapra egyikünk sem kapott kimenőt. Alessandro a főnökünk volt és tudtam jól, ő bent lesz délelőtt az irodában, akármilyen későn kerül is ágyba. Mi sem hiányozhattunk.
Megkértem, hogy vigyen bennünket haza. Készséggel megtette.
A kikötőben persze le kellett mosnunk a fedélzetet a csúszós dinnyelétől, nehogy a családnak legközelebb szemet szúrjanak a foltok….
Szerencsémre engem vitt haza először, így a gyakornokok előtt nem kellett holmi búcsúcsóktól szoronganom.
Másnap aztán megtudtam, mire fel ez a nagy szabadság… A felesége a gyerekekkel pár hétre elutazott a nagymamához….
Ilyenek a férfiak. Mit lehet tenni?!
Tudtam jól, hogy tisztességtelen volna még egy randira rábólintanom annak tudatában, hogy a világon semmit nem akarok ettől a férfitől. Mégis, a mai napig sajnálom, hogy elutasítottam őt. Minél többször mondtam ugyanis nemet, annál intenzívebben próbálkozott legközelebb.
Ártatlan fagyizásra hívott, majd vad száguldásra a Porsche-val, nyílt tengeri vitorlázásra, később romantikus vacsorára Velencébe, máskor pedig siklórepülőzni…
Magam is meglepődöm azon, milyen jól bírtam az ostromot, pláne, hogy egy másik férfivel bármelyik programot visszautasíthatatlannak találtam volna.
Aztán, ahogyan az már csak lenni szokott, az érdeklődése irántam egy másik nőnek köszönhetően végleg megszűnt. Bár az, hogy végleg, talán nem a legmegfelelőbb kifejezés.
Hazatelepülésemet követően ugyanis egyszer még megkeresett egy üzleti útja alkalmával, lévén azonban, hogy a vacsorát követően a nagyon finom szexuális jelzéseit ismét visszautasítottam, valószínűleg kitörölte a számomat a telefonjából – ezúttal örökre.
Időnként kifejezetten sajnálom, hogy csak céda vagyok, nem pedig szajha…
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Tovább a teljes bejegyzéshezBORGŐZÖS ÉJSZAKA
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 március 25.
“Már éjfél is elmúlt, az utcák kiürültek. Hétköznap este volt, mindenütt csend honolt, én azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve szandálomat a kezembe kapva mezítláb kezdtem táncolni a macskaköveken.”
A
|
z eső apró, hűsítő cseppek formájában kezdett szemerkélni. A szabadtéri produkciót persze azonnal meghiúsította, de az embereket nem különösebben zavarta. Mi is gyalogosan vettük utunkat a központ felé. Így keveredtünk egy bárba, ahol épp milongát tartottak.
Mindig is tudtam, hogy az argentin tangó szerelmesei bolondok – magam is tangóztam.
Tudom, hogy ez a tánc olyan fajta átszellemüléssel jár, melyre egy nyári zivatar biztosan nem képes hatást gyakorolni.
Fantasztikus élmény volt egy pohár borral a kezemben, a testemre tapadó nedves ruhában, ázott fürtökkel az arcom körül olyan táncosokat nézni, akik az esőben egymásra találva, a víztől fénylő macskaköves úton, lehunyt szemmel, szorosan egymáshoz simulva mozognak a tangóharmonika ritmusára.
Mindent odaadtam volna azért, ha akkor engem is felkér egy férfi.
Egy férfi, egy igazi férfi. Olyasvalaki, aki valóban érdekel.
Ránéztem a mellettem álló Alessandro-ra és tudtam, hogy őt biztosan nem akarom, ámbátor egyedül sem akartam lenni.
Az eső lassan alábbhagyott, visszasétáltunk a fehér Vespa-ig, de egyikünk sem akart még hazaérni.
Gyalog indultunk meg a szállásom felé.
Ő mellettem haladt a robogóját tolva.
Beszélgettünk és most már nehéz volt nem észrevenni a fizikális jelzéseit. A testemhez tapadó ruha látványa bizonyára nem segítette őt abban, hogy kendőzze szándékait.
Végül másfél utcányira a szállásomtól megálltunk és egy bárra mutatva meghívott egy utolsó Prosecco-ra.
Tudom, mit kellett volna mondanom.
Nem tettem.
A fehérbor hamar a fejembe szállt, amitől hatalmas jókedvem kerekedett.
Már éjfél is elmúlt, az utcák kiürültek. Hétköznap este volt, mindenütt csend honolt, én azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve szandálomat a kezembe kapva mezítláb kezdtem táncolni a macskaköveken.
Csak pörögtem és nevettem, határtalanul élveztem az életet! Alessandro pedig nem hitt a szemének. Velem nevetett.
Természetesen hazáig kísért és a búcsú pillanataiban beletúrt a hajamba. Rettegtem attól, hogy meg akar csókolni, ezért egy gyors arcra nyomott puszit követően már el is tűntem a kapuból. Magamra zártam a szobám ajtaját és beszédültem a lepedő fodrai közé.
Egész éjszaka forgott velem a szoba, mégis jól éreztem magam.
Első alkalommal, mióta Itália földjére léptem, s akárhogy is, ezt Alessandro-nak köszönhettem….
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Tovább a teljes bejegyzéshezITT A VÁGY, HOL A VÁGY
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 március 18.
“Csak néztem őt és próbáltam elképzelni, ahogyan hozzám ér, ahogy megcsókol, ahogyan a kezével végigsimítja a combomat és ujjaival a fehérneműm vonalához ér…”
A
|
hatalmas magnólia fák által keretezett parkban lassan elfoglaltuk a helyünket a kerti székeken. Felettünk a sötét, nyáresti égbolton a sok kis csillag szinte alig látszott a zenekart megvilágító reflektorok éles fényétől.
Felcsendült a zene. A közönség lágy morajlása alábbhagyott. Lehunytam a szemem.
Szeretem a komolyzenét.
Kétségtelenül kell hozzá egyfajta lelkiállapot, de néha kifejezetten jól esik. Ahogyan jól esett ez a nyáreste is itt az édes semmittevésben. Üdítően más volt ez ahhoz képes, mint amit Olaszország addig a percig számomra tartogatott.
Egyszeriben félni kezdtem attól, mi lesz, ha véget ér ez az egész. Féltem, mi lesz, ha elmúlik a varázs. Ha véget ér a zene és felébredek.
Féltem attól, mi lesz, ha a randit követően vissza kell utasítanom a férfit mellettem. Ha valamiben ugyanis, akkor abban biztos voltam, hogy köztünk nem történhet semmi.
Oh, nem épp az erkölcsi megfontolás okán!
Nős pasik esetén mindig úgy gondoltam, számoljon el a lelkiismeretével a hűtlen férfi. Ennek a terhét ugyan miért éppen nekem kellene a vállamra venni, főképp, ha soha nem én voltam az, aki kikezdett velük.
Az sem érdekelt különösebben, hogy ő volt annak a cégnek a tulajdonosa, ahol épp dolgoztam. Határozott idejű szerződésem volt, a közvetlen főnököm pedig egy közel 800 kilométerre lévő magyar irodában ücsörgött.
Nem olyasmi miatt aggódtam tehát, amitől a legtöbb nő a helyemben.
Én attól féltem, hogy nem lesz több ilyen élményben részem. Kár volna tagadni, hogy Alessandro társaságát nagyon is élveztem, s tudja fene, talán még a történet szexuális részét sem utasítottam volna vissza, ha legalább egy kicsit felizgat, de nem tette.
Csak néztem őt és próbáltam elképzelni, ahogyan hozzám ér, ahogy megcsókol, ahogyan a kezével végigsimítja a combomat és ujjaival a fehérneműm vonalához ér… Próbáltam elképzelni, hogyan reagálna az érintésére a testem. Képes volna-e lángra gyújtani?!
A válasz kiábrándítóan egyértelmű volt: egy olyan férfi, aki még a vállamig sem ér egyszerűen nem képes szexuálisan felizgatni….
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Tovább a teljes bejegyzéshezOLASZ SZÁGULDÁS
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 március 12.
“Lehunytam a szemem, hallgattam a robogó hangját, az utca zsivaját, a többi Vespa tülkölését, éreztem ahogy a macskakövek keltette rázkódást ritmusa átjárja a testem… mintha csak egyfajta időutazásban lett volna részem.”
A |
lessandro az a fajta férfi volt, akit a nők inkább a sármja okán, semmint a fizikai megjelenése miatt szeretnek. A karizmája ellenben kétségkívül magával ragadó volt.
Egy a negyvenes évei végén járó ősz, ámbátor napbarnított, életvidám férfi volt, aki bár negyvenévesen tanult csak meg síelni, azóta síoktatói képesítést is szerzett, mindamellett, hogy vitorlázott, repült, és rengeteget utazott.
Azon, hogy egy nála húsz évvel fiatalabb feleségnek is gondját viselte az alig egy-néhány éves gyermekeikkel egyetemben, szinte már meg sem lepődtem.
Energiája mondhatni túláradó volt, ami imponált, addig a napig azonban mégsem gondoltam rá soha potenciális férfiként.
Mindaddig legalábbis míg elő nem állt az ötlettel, miszerint én legyek az, aki elkíséri őt Milanóba egy üzleti tárgyalásra. Ezt különösen furcsának találtam, hisz volt saját asszisztense, az én olaszom pedig minden volt, csak épp alkalmas nem, hogy egy ilyen helyzetben pótolni tudja az anyanyelvi asszisztenst.
Megnyugtatott, hogy különösebb feladatom nem lesz. Leginkább csak a társaságomra vágyik az út alatt.
Tudom, mit kellett volna mondanom neki.
Nem tettem.
Egy órával később már a nyitott tetejű Porschejával várt a bejárat előtt.
A kollégák persze látták, ahogy kilépek az ajtón és beszállok mellé a kocsiba. Meg sem lepődtek. Valószínűleg nem én voltam az első alkalmazottja, akivel kikezdett. És nem is az utolsó…
Alessandro ilyen volt. Ilyennek kellett őt elfogadni.
A stílusa viszont, ahogy mindezt tette, kétségkívül lehengerlő volt.
Az autópályán nyitott tetejű kocsiban utazni viszont – előzetes várakozásaim ellenére – minden, csak épp nem szórakoztató.
Éreztem, ahogy a sportkocsi mélyen az aszfaltnak tapad, s bár a száguldás mint olyan, akár élvezetet is jelenthetett volna, a nap mindeközben kíméletlenül égette a csupasz bőröm, a szél kegyetlenül süvített a fülembe, a hajamba belekapó szél pedig cibálta a tincseim, és akárcsak valami ostor szakadatlanul csapdosta a fejbőröm, nyakam és arcom olyan erővel, ami már szinte a fájdalom határát súrolta.
Akkor ott percek alatt megértettem, hogy a régimódi filmekben miért kötöttek kendőt a nők a fejük köré a kabriós kocsikázások során…
Az volt a legkevesebb, hogy a hajam Milánóba érve úgy festett, akárcsak egy szénaboglya. Én legalább olyan megtépázottnak éreztem magam, akárcsak a fürtjeim.
Alessandro persze végtelenül élvezte a helyzetet.
Lassan cserkészet be, szinte észrevétlenül…
A tárgyalást övező félelmem természetesen alaptalannak bizonyult. Egy kényelmes fotelba süppedve a folyosón várakozva töltöttem a találkozó pillanatait, csendes biztonságban az esetleges ügyintézéstől. Alig egy óra múltán pedig már ismét a Porschéban találtam magam – ezúttal hazafelé tartva.
A délutáni kocsikázás valóban nem is szólt többről, mint ismerkedésről.
Mesélt, kérdezett, nevetett és megnevettetett. Jól éreztem magam vele, igazán.
Három nap sem telt bele, és újra keresett. Gyakorlatilag randira hívott.
Az egyik parkban komolyzenei estet rendeztek.
Ezúttal a robogójával jött értem.
Végtelenül mókás volt azzal a Vespa-val szlalomozni a keskeny utcákon, mely még az apjáé volt. Tiszteltem őt azért, hogy bár a nulláról indult, ma mégis Észak-Olaszország egyik legsikeresebb üzletláncának tulajdonosaként aposztrofálhatta önmagát. Ő persze viccelődve mesélte, hogy étteremben csak fal mellé szeret ülni, hogy amennyiben le akarják őt lőni, csak szemből tehessék.
Nos, igen. Háton elszenvedett sérülésbe belehalni már az ókori görögöknél is szégyennek számított…
Alessandro tehát vagyonos ember volt, olyasvalaki, aki mindezek ellenére nem felejtette el, honnan jött. Amikor pl. azt mesélte, hogy ezen a Vespa-n annak idején az egész család elfért, egész meghatódtam. Az édesapja vezetett, az édesanyja mögötte ült, ahol akkor épp én, ő pedig az apja lábai között állva kukucskált előre.
Lehunytam a szemem, hallgattam a robogó hangját, az utca zsivaját, a többi Vespa tülkölését, éreztem ahogy a macskakövek keltette rázkódást ritmusa átjárja a testem… mintha csak egyfajta időutazásban lett volna részem.
Szinte már kezdtem sajnálni, hogy egy kicsit sem vonzódom az előttem ülő férfihez… vagy mégis?
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Tovább a teljes bejegyzéshezBlogleírás
"Nő vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Nő, aki abban leli legnagyobb örömét, ha elveszhet egy férfi vágyakozó pillantásában. Olykor csalfa, másszor bohó, az élet bokrétájából mindig mást a hajába tűző, szabadságvágyban fürdőző igazi nő, aki hiszi és vágyja, hogy előbb vagy utóbb, de végül őt is menthetetlenül magával ragadja a szerelem...." /volgyessy.v@gmail.com/
| Az NLCafé ajánlja | ||
Angyalhoroszkóp május 17-től ÜZENŐFAL
2012-03-01 13:25:20
: A bosszúval az a baj, aki "csinálja" annak a rosszabb, hisz nem tud túl lépni a sérelmein. Lehet, te magadat szereted bántani? A vége jó [...]
2012-02-14 22:11:02
: vaginautazas.blog.nlcafe.hu lesz a tökéletes blog mindenki számára, aki szeretné tudni erről a témáról. Tudod, gyakorlatilag nehéz vitatkozni veled (nem, hogy nagyon akarna). Itt egy teljesen [...]
A TÁNCOSNŐK
Forrás: Utazás a vaginám körül | 2012 május 16.
“Táncosként a Te feladatod pusztán megteremteni a vendég számára a keretet, melyben sziporkázva aztán eljátszhatja a minden felett kontrollt gyakorló, ugyanakkor rajongott férfi szerepét…”
A
táncosnők nem csupán táncosok. Több időt töltenek ugyanis konzumálással és társalgással, mint amennyit a színpadon a rúd körül. Azt is mondhatnánk, a tánc csupán egy eszköze a figyelemfelkeltésnek, a csábításnak, mely a testbeszéddel kiegészülve az asztal mellett hivatott igazán kiteljesedni.
Munka közben úgy kell ránézned a vendégre, mintha ő volna az utolsó esélyed az életben – az utolsó férfi, akivel szeretkezhetsz.
Egyetlen pillantásban benne kell lennie mindannak, ami Te vagy, vagyis a csábító nőnek.
A vendégek azonban nem egyformák, így mindegyiknek más és más az igénye.
Van, aki valóban csak beszélgetni akar egy jót egy pohár finom whiskey mellett. Mások nagy nevetésekre és a szavaikon csüngő hölgykoszorúra vágynak maguk körül. Akadnak, akiknek az okoz örömöt, hogy végre büntetlenül legeltethetik a szemüket a ledér öltözetű nőkön, miközben eljátsszák az éjszaka császárait, megint mások csupán a műsort bámulva derülnek nagyokat a barátaik társaságában egy-egy pohár sör mellett.
Egy jó üzletvezető az első pillanatban képes felmérni az érkező vendégek igényeit, bár az sem ritka, hogy előzetesen egyeztetnek velük arra nézve, kinek milyen tervei vannak az adott estére vonatkozóan.
Nem véletlen tehát, hogy ennek fényében az üzletvezető az, aki dönt arról, kit és mikor küld a vendéghez. Jól kell ismernie a lányokat, azok képességeit, nyelvtudásuk szintjét, az elégedett vendég ugyanis a bár hosszú fennmaradásának legbiztosabb záloga.
Kevés a fóka és sok az eszkimó, így a korrekt magatartás mind a bár, mind a lányok részéről elengedhetetlen ahhoz, hogy az adott vendég szívesen térjen be legközelebb, vagy épp ajánlja azt az ismeretségi körében.
Mindezek mellett kár is volna tagadni, hogy a hozzánk betérő férfiak többsége külföldi állampolgár volt, angol nyelvtudás nélkül tehát gyakorlatilag lehetetlen boldogulni az éjszaka világában.
Vannak olyan vendégek, akiknek elég az, ha csupán meghallgatják őket, másokkal azonban valóban komoly témákról kell társalogni, így a gazdasági válságról való diskurzus éppúgy előfordulhat, mint ostoba fecsegés a város látnivalóiról.
Egyetlen dolgot nem szabad csak szem elől téveszteni, méghozzá azt, hogy minden esetben a vendég diktál. Táncosként a Te feladatod pusztán megteremteni számára a keretet, melyben sziporkázva aztán eljátszhatja a minden felett kontrollt gyakorló, ugyanakkor rajongott férfi szerepét.
Ebben a világban a bár van a vendégekért, a hamis mosoly a szórakoztatásért, a nők pedig a férfiakért…
Egy blog, egy történet… Egy könyv.
Ha szívesen velem tartanál a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő.
SZEX ÉS NŐI LÉLEK – UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL
Keresd a nagyobb könyvesboltokban és az online könyváruházak kínálatában!
Bejegyzés jelentése
Tovább a teljes bejegyzéshez