Tökéletes randi, tökéletes első éjszaka, tökéletes pasi…. Vajon túl szép ahhoz, hogy igaz legyen?!

alán nem ez a legbölcsebb, mégis hangot adtam a kétségeimnek. Megmondtam a férfinek - akiről 24 órája még azt sem tudtam, hogy egyáltalán a világon van – hogy arra vágyom én is, amire ő, ugyanakkor félek attól, hogy minden elrontok azzal, ha most igent mondok neki.

Rám nézett és azt mondta, ha nem vagyok biztos magamban, most azonnal hazavisz. Nem szeretné, ha olyasmit tennék, amit később esetleg megbánok.

Ha kicsit is jobban ismert volna… Na, mindegy!

Az igazat mondtam neki, mégpedig azt, hogy nem akarok hazamenni.

Erre azt felelte, hogy rendben, akkor elmegyünk hozzá, megmutatja a lakást, melynek már három teljes napja büszke lakója, megiszunk valamit, és mikor úgy érzem, akkor szólok és hazavisz.

Tudtam jól, ha belépek abba a lakásba, már semmi nem akadályoz meg abban, hogy az ágyában kössek ki - valószínűleg ő is tudta - mégis imponált a magabiztos határozottsága, amit az előzékenysége még hangsúlyosabbá tett.

Miközben vezetve rám-rám pillantott, ugyanazt a fényt láttam a szemében izzani, melyek a Duna vizén is táncoltak visszatükrözve a szunnyadó város sziluettjét.

Nem győzte szajkózni, milyen szerencsés fickó is, hogy egy ilyen nő ül most mellette. Szinte zavarba hozott, ugyanakkor egyre jobban tetszett a pasi.

Belépve a lakásba valóban szembeötlően szép kép fogadott. Megtudtam, hogy a cége bérli a számára, s bár választhatott volna másikat is, megfogta a polgári lakás egyszerűsége és bája.

A hatalmas terek, egymásba nyíló szobák akárcsak egy labirintus fogták közre a vágyam. Nehéz volt nem észrevenni a lustán elnyújtózó francia ágyat, ő mégis a nappaliba vezetett.

Kevert két italt, felkapcsolta az egyik állólámpát és ott a kanapén ülve, lassan csókolni kezdett… Az állam vonalát, ajkaim szegletét, finoman, érzékien, komótosan. Egyikünk sem sietett már sehová.

Megérkeztünk.

Megsimította a tarkóm, beletúrt a hajamba, ajkaival szívogatni kezdte a fülcimpám, miközben szabadon maradt kezével lassan a cseresznyepiros matéria alá hatolt. A mellem a szokásosnál is feszesebben adta tudtára a kíváncsi ujjaknak, készen áll arra, hogy megmutassa önmagát. Kibújtattam a felső alól az egyik vállam. A szabad bőrfelület egyszerűen megbabonázta őt. Mohón kezdte csókolni a gömbölyű idomot.

Szerettem volna kigombolni az ingjét, de nem engedte. Helyette kézen fogott és átvezetett a hálóba. Végigfektetett az ágyon.

A távoli lámpa sejtelmes fényben ölelte körül az alakját. Engem nézett, miközben kigombolta ingjén a gombokat, egyiket a másik után. Mit sem törődve a földre dobta a ruhadarabot.

Delejesen néztem őt.

Az egész férfi tetszett, a gondolatai, az értékrendje, az előzékenysége, a határozottsága, az, ahogyan rám nézett, ahogyan csókolt, ahogyan kívánta a testem… S most, hogy ott állt előttem közel két méter csupasz maszkulinitás, az járt a fejemben, a csajok úgysem hinnék el, hogy nem csupán a pasi tökéletes, hanem még a teste is kifogástalan. Akárcsak egy márványszobor: kemény és kimunkált, atletikusan elnyújtott izomzattal, épp, ahogyan szeretem. És azok a kockák a hasfalán… Alig vártam, hogy közelebb lépjen és megérinthessem őket.

Az ágyra feküdt majd lassan kibújtatott a ruhámból. Csak a combfix maradt rajtam, semmi egyéb.

Imádtam, ahogyan megragadta a testem, ahogyan maga alá gyűrt. Most már vad volt és ellentmondást nem tűrő igazi férfi, aki azt sem engedte, hogy a nadrágszíja közelébe férkőzzek.

Szorított és szívott, harapott és csókolt…. úgy éreztem magam, mintha a fejemben olvasna. Vadállati erővel tört rám, ám ahelyett, hogy ez elrettentett volna, inkább a végletekig felajzott.

Imádtam, ahogy irányít, ahogy diktál, hogy mellette megszűnt létezni a külvilág, ugyanakkor szó nélkül vette elő a gumit, mikor eljutottunk odáig, hogy végre megszabadíthattam őt a nadrágjától.

Aznap éjjel legalább ötször estünk egymásnak. Nem volt olyan pillanat, mikor ne állt volna a farka.

Én pedig, ha akartam volna sem tudtam volna nemet mondani neki.

Ölelt és csókolt, simogatva becézgetett annak ellenére, hogy tulajdonképpen még csak nem is ismert. Gyengéden magára húzott és úgy feküdtünk összeölelkezve.

Olyan puha volt a szőr a mellkasán…. Azon gondolkodtam, vajon mekkora az esélye annak, hogy egy olyan pasiba botoljon az ember lánya, akivel ennyire egy hullámhosszon van?!

Szerintem sem sok.

Felemeltem a fejem és ránéztem. Mosolyogtam, bár nekem ez fel sem tűnt. Ő is mosolygott. Az egészet átjárta valami meghittség. Az a fajta intimitás, melyet sokan párkapcsolatban sem élnek meg, nemhogy egy elsőrandis szex során.

Kár is volna tagadni, hogy az, ami akkor este történt, nem szex volt. Annál jóval több.

Egész éjszaka beszélgettünk, nevettünk. Játszottunk és szeretkeztünk, mintha mindig is ismertük volna egymást. Furcsa volt, ugyanakkor végtelenül jólesett.

Nem is emlékszem, mikor és hogyan aludtunk el.

Késő délelőttre járt, mikor feszülő hólyagom felébresztett. Esett az eső. Szomorú vasárnapnak néztünk elébe.

Megkerestem a lakásban eldobált gönceimet és felöltöztem. A szemem alatt elkent sminket próbáltam menthetővé tenni, miközben csendesen a cipőmbe bújtam, s már nyúltam volna a kabátom után, mikor álmatag képpel megjelent mellettem.

Ugyan még félúton járt az ébrenlét és az álom között, mégis valami pánikhoz hasonló állapot ült ki az arcára. Kérte, hogy csak öt percet adjak neki, máris felöltözik és hazavisz. Mondtam neki, hogy nagylány vagyok már, hazatalálok egyedül is – emiatt ne aggódjon.

 Nem értette, miért megyek el. 

Én sem nagyon értettem, miért érzem ennek szükségét.

Megcsókoltam az álmatag képét.

-          Látjuk még egymást? – kérdezte alig észrevehető bizonytalansággal a hangjában.

Elmosolyodtam.

-          Hát persze. – feleltem és átöleltem őt.

Szorosan tartott a karjaiban. El sem hittem, hogy ilyen létezik!

Annyi egyéjszakás, elfuserált pasi után az életemben, elképzelhető, hogy most valami különleges férfivel hoz össze a sors?!

Miközben esernyő nélkül ballagtam az utcán önkéntelenül is az dübörgött a fejemben, amennyiben létezik tökéletes randi, a tegnapi bizony az volt!

Tökéletes randi, tökéletes első éjszaka, tökéletes pasi…. 

Vajon túl szép ahhoz, hogy igaz legyen?!

Ez itt a kérdés... És mi a válasz?!

 "Rám nézett és nem volt kérdés, hogy megcsókol. Olyan vadul faltuk egymást a félhomályban, mint a kamaszok, akiknek nincs hová menniük vágyaik kielégítése céljából.

Harapdálta a nyakamat, nyalogatta a fülcimpámat, miközben hideg tenyerét finoman a cseresznyeszínű felső alá csúsztatta. A szabadon ringó mellek megbabonázták őt, de még ekkor is éreztem rajta, hogy úgy bánik velem, akárcsak a porcelánbabával.

Tudtam, hogy mire vágyik. Én is arra vágytam.

Ugyanaz dübörgött mindkettőnk fejében: vajon megöljük-e azzal a varázst, ha most igent mondunk a puszta testi vágynak?!"

Mit gondolsz, engedtünk a szexualitásnak?

/volgyessy.v@gmail.com

Utazás a vaginám körül - Facebook/

A tippek és vélemények - esetleges alternatív folytatások - sora után természetesen a folytatás sem marad el!

"Egy hangulatos, gyertyafényektől pislákoló, elegáns, ugyanakkor meghitt étterembe vitt, ahol úgy beszélgettünk át négy teljes órát a fehér abrosz mellett, mintha csupán pár perc lett volna."

z idő csak egyre telt, az önbizalmam pedig kezdett soha nem látott mélységekbe zuhanni.

Félreértettem volna valamit?

Valahogy biztosra vettem, hogy másnap első dolga lesz felhívni telefonon és randit kérni erre tessék: már kora délután és én még mindig nem tudom, mit fogok csinálni este!

Csalódott voltam, miközben kétségek között őrlődtem.

Miért a pasik privilégiuma randira hívni azt, aki izgatja a fantáziájukat?

Mire észbe kaptam, már öt percenként tévedt a tekintetem önkéntelen módon a telefon kijelzőjére, hogy hátha… de nagyon nem. Aztán, ahogy az már csak lenni szokott, mikor épp a legkevésbé várnád, egyszeriben megcsörren a mobil: ÉLJEN!!

A hang a távolból meleg volt és szexi, és én hálát adtam az égnek, hogy az általam vágyott férfi nem láthatja, mint törölgetem a mosogatólét épp az agyonmosott pólóm szélébe.

Nem nyomult, könnyed volt és udvarias, miközben pár felvezető kérdés után – végre a lényegre térve - meghívott vacsorázni. Madarat lehetett volna fogatni velem örömömben!

A nap hátralévő részét persze azzal töltöttem, hogy kiválasszam a legmegfelelőbb ruhát, elkészítsem a frizurám és a sminkem. Visszafogottan szexis akartam lenni.

Ceruzaszoknya, vállat szabadon hagyó cseresznyepiros felső, fekete combfix és no melltartó. Ez tűnt a legjobb választásnak. S tekintve, hogy emberünk alsó hangon is két méter körül lehetett, nyugodt lélekkel bújhattam egy klasszikus, éjfekete körömcipőbe. Retikül, pár csepp parfüm és indulás!

Én választhattam, így egy belvárosi, középárkategóriás helyet javasoltam. A szívem majd kiugrott a helyéről, ahogy befordultam a sarkon és megpillantottam őt. Az ajtó előtt várt.

Ami azonban történt, szinte leforrázott: két puszi az arcra – mintha nem a leghevesebb csókváltások közepette váltunk volna el alig pár órája – és egy finom utalás, miszerint üljünk be valahová máshova.

A szívem telve volt kétségekkel, miközben – akárcsak két idegen – ballagtunk egymás mellett a sötétben. Nem értettem, miért nem csókolt meg, és azt sem, miért nem tetszett neki az a hely, amit én választottam. Velem volna valami baj? Nem tetszem már neki?

Kérdések dübörögtek a fejemben.

Valami rejtélyes oknál fogva - bár a ráció ellene szólt - mégis azt éreztem, hogy ezt a pasit – noha alig ismerem – képes vagyok elvarázsolni, kivételesen nem a testemmel, hanem a lényemmel.

Néhány sarok után aztán megértettem, miért proponált egy másik éttermet.

Le akart nyűgözni.

Észre sem vettük, hogy elrepült az idő!

Arra lettem csak figyelmes, hogy lassan eltűntek a mellettünk lévő asztaloknál ülők. Észrevétlenül múlt el éjfél.

Ez a férfi több volt, mint érdekes! A munkája, az élete, az országok, ahol eddig járt és dolgozott… Magával ragadtak a szavai.

Sikeres volt és elégedett az életével, mégsem dicsekedett, sőt! Szerény volt és végtelenül józan értékrenddel bírt. Mindent a saját erejéből ért el és erre maximálisan büszke volt.

Érettségi után elköltözött otthonról, dolgozott, tanult, épp ezért képes volt megőrizni a munka iránti alázatát és kialakítani azt a fajta önállóságot, függetlenségét, mely annyira megkapó volt benne.

És a legszebb az egészben, hogy az érdeklődés és vonzalom kölcsönösnek mutatkozott. A szemében ugyanis idővel furcsa fények gyúltak és mire a vacsora végéhez értünk, éreztem, hogy minden kétséget kizáróan elbűvöltem őt.

A macskaköves utcán sétálva azonban – kilépve az étterem ajtaján - még mindig nem ért hozzám. Egymás mellett bandukoltunk.

Nem akartam hazamenni. Vele akartam lenni.

Még többet akartam belőle - kivételes módon - ezúttal nem szexuális értelemben.

Fogalmam sem volt, neki mik a szándékai. Ha le akart volna teperni, valószínűleg már megtette volna.

Ahhoz késő volt, hogy beüljünk még egy italra valahová. A hosszú sétáló utcán szinte minden bezárt már – néhány fiatal lézengett csak a hűvös éjszakában. Csend volt.

Mindennél jobban vágytam volna arra, hogy magához húzzon és átöleljen. Nem tette.

Akkurátus módon folytattuk tovább a sétát és az elmélyült beszélgetést.

Egy idő után aztán elkezdett szemerkélni a frissítő májusi eső. Behúzódtunk egy kapualjba. Rám nézett. A tekintete még mindig csillogott, a vonásai mosolyogtak. Átölelte a didergő testem és akkor ott az éjszakai derengésben végre megcsókolt…

Közel éreztem őt magamhoz.

Nem fizikai értelemben, hanem lelkileg. Olyan érzésem volt, mintha már nagyon régóta ismerném őt. Valami miatt teljesen megbíztam benne.

Felajánlotta, hogy hazavisz.

Sietve haladtunk a kocsi felé. Beszállva az ablaküvegek egy pillanat alatt váltak opálosan párássá. Forrt körülöttünk a levegő!

Rám nézett és nem volt kérdés, hogy megcsókol. Olyan vadul faltuk egymást a félhomályban, mint a kamaszok, akiknek nincs hová menniük vágyaik kielégítése céljából.

Harapdálta a nyakamat, nyalogatta a fülcimpámat, miközben hideg tenyerét finoman a cseresznyeszínű felső alá csúsztatta. A szabadon ringó mellek megbabonázták őt, de még ekkor is éreztem rajta, hogy úgy bánik velem, akárcsak a porcelánbabával.

Tudtam, hogy mire vágyik. Én is arra vágytam.

Ugyanaz dübörgött azonban mindkettőnk fejében: vajon megöljük-e azzal a varázst, ha most igent mondunk a puszta testi vágynak?!

Egy Olvasóban felvetődött, talán épp engem látott akkor este...

A basszusok döngették a dobhártyám, bámészkodtam a tömegben, sodródtam ide-oda a szórakozóhelyen.

Klára - akkori kedvesem - szokás szerint késett. Nem lep meg, az óra számára csupán az idő mérőeszköze, nem pedig irányadó, amihez alkalmazkodnia kellene embertársi tiszteletből.

"Ha lehetett volna, egyszerűen csak felfektetem a bárpultra, majd egy „bocsánat, hogy ilyen kellemetlenül gyorsan húzom le a bugyiját” kinyögése után azonnal a combjai közé vetem magam."

gy ideje ültem már a bárnál. A második italra vártam, amikor belépett.

Előbb az aurája érkezett meg, csak utána ő maga. Feltűnő jelenség volt. Kimagaslott a többiek közül. Bár hátat fordított nekem, mégis vonzotta a tekintetemet.

Töprengtem, vajon hány éves lehet. Olyan huszonnégy-huszonhét. Mindenesetre az a típus, aki vagy beszél vagy róla beszélnek.

A nő minden kisugárzása ellenére defenzív módba volt kapcsolva. „Piros zóna”, ahogy ilyenkor meghatározzák a tárgyalástechnikai fejtágításokon. A trénernek persze ezek után jó fél órát kell magyaráznia, hogyan lehet kommunikációval a zöld zónába jutni.

Nekem ehhez nem kell tréning. Pláne nem, ha nőről van szó.

Elnézegettem azokat a zöldnek éppen nem mondható, viszont annál nőiesebb zónákat és az volt az érzésem, hogy ebből a piros mezőből sürgősen ki kell léptetnem őt.

Hogy miért?

Mert szexuálisan kívántam. Ha lehetett volna, egyszerűen csak felfektetem a bárpultra, majd egy „bocsánat, hogy ilyen kellemetlenül gyorsan húzom le a bugyiját” kinyögése után azonnal a combjai közé vetem magam. Tapasztalatból tudtam azonban, hogy egy defenzív módba kapcsolt nővel közel sem egyszerű a helyzet.

Persze az indítás mindig nagyon fontos. Kebelbéli barátom szerint az első szó mindent eldönt. Ezért alaposan meg is gondolja, rágja a dolgot, majd kinyögi, hogy HELLO. Én a technikát továbbfejlesztettem, hogy úgy mondjam csiszoltam. Működik. Csak hozzá kell kapcsolni a hello-hoz egy rendes bemutatkozást is.

Kezet nyújtottam.

Annyira nem volt barikád mögé bújva mint gondoltam. Ja, kérem a jó öreg alkohol sok védvonalat lebontott már. Magam is túl voltam a harmadik poháron, amiből másfelet biztosan ezért a nőért ittam meg.

Nem, nem vagyok az alkohol rabja, de ilyenkor azért nem árt, ha az ember feltölt kicsit. Meginvitáltam hát őt is egy italra.

Valami volt ebben a nőben, ami vonzott. Sok nőtt megdugtam már életemben, ismerem a vágyat, de ez most valahogy más volt. Meg akartam őt csókolni.

Anno az első csók után tizenöt évesen még remegtem. S bár manapság már rutinosnak számítok, mégis minden alkalommal fantasztikus érzés először megkóstolni egy nőt. A csók az első konkért jelzés: többet akarok. Az első egyértelmű lépés. Viszonzása eltöltött a siker érzésével.

És ahogy csókolt… Hagyta, hogy én irányítsam. Teljesen alám rendelődött. Élveztem.

Az első nő volt, aki valóban megtetszett azóta, hogy… De ez egy hosszú történet.

A vágyam, hogy megkaphassam őt, hogy beléhatolhassak, valahogy túlmutatott az éjszakán.

Hogy hazavittem-e volna?! Aznap semmiképp. Ennek ellenére meg akartam őt kapni.

A telefonszámát a kezemben tartva pedig biztosra vettem, hogy előbb vagy utóbb, meg is kapom…

 Írta: Aart

Szerkesztette: volgyessy

Hogy milyen ugyanaz a szituáció női és férfi szemmel nézve?!

FÉRFI SZEMMEL.... 

Bizonyára emlékeztek még a nagy sikerű "Férfi szemmel" bejegyzésekre, melynek során egy jó írói vénával megáldott blogolvasó - Aart - döntött úgy, hogy a történeteimre reflektálva megírja a folytatást kifejezetten a másik nem szemszögéből bemutatva az adott helyzetet.

Érdekel, hogyan mi történt az ismeretlen idegennel az éjszakában?

         Szeretnéd tudni, hogyan alakultak a dolgok ezután?

                      Kíváncsi vagy a folytatásra? A randira?

Ha igen, akkor tarts velem a legújabb utazásom során, melynek keretén belül Aart-nak köszönhetően ezúttal ugyanazt a helyzetet mindig kétszer, először női, majd férfi szemszögből bemutatva olvashatjátok el!

Mert az utazás folytatódik... kicsit másképp.

UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL

"A tömegben a pultnál ott állt két ember, akik alig néhány perce találkoztak csak először, mégis leküzdhetetlen vágyat éreztek egymás iránt..."

lkohol dübörgött az ereimben.

Tudtam, hogy táncolnom kell. Tudtam, hogy a mozgás szabadsága az, amire szükségem van. A zene taktusain túl se nem láttam, se nem hallottam.

Senki és semmi nem érdekelt aznap éjszaka, csakis saját magam.

Behunytam a szemem és a testemre bíztam magam. Élveztem a mozdulatok varázsát, az izmaim munkáját, élveztem azt, hogy a környezetemben rám szegeződik szinte minden szempár.

Nem akartam pasizni. Ma nem.

A ma este a szórakozásé, a szabadságé!

Önző hedonizmusba merülve táncoltam magam át a másnapba.

Biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy a Csajok mellettem vannak. A bárpultnál ülve csevegtek néhány fiatal sráccal, akik még nem tudták azt, amit én, mégpedig hogy semmi esélyük aznap.

Nem mondtuk ki ugyan, de ez az este nem a hormonokról szólt. Csupán léteztünk, megéltük önmagunk. 

Spontán alakult így az este, még miniszoknyát sem húztunk.

Láttam őt már akkor, mikor beléptünk, de tudatosan fordítottam neki hátat. Aznap ki akartam zárni minden férfit a tudatomból. Valami mégis közbeszólt.

Egy jó óra múltán odafordult hozzám és kezet nyújtva bemutatkozott.

Ugyan a másodperc tört részéig tartott, mégis átfutott rajtam, hogy nem válaszolok. Csak fogom magam és hátat fordítok. Elutasító leszek és neveletlen.

Mégsem ezt tettem.

Valami megragadott benne. Az a fajta határozottság, mely áradt belőle megadó nővé tett.

Mire észbe kaptam már egy itallal a kezemben simultam a testéhez.

Mi a fene történik velem?

Ki ez a férfi, hogy ezt teszi velem?

Vágytam az érintésére, vágytam a csókjára az első pillanattól kezdve, hogy megérintett maga után húzva a tömegben. Volt benne valami ellenállhatatlan.

A termetében, a kiállásában, a megjelenésében, a vonásaiban. Valami rideg elutasítás és macsó öntudat, amivel úgy vonzott magához, akárcsak éjszakai lepkét a lámpafény.

Ott repkedtem körülötte szempilláimat rebegtetve, ő mégsem lépte át azt a bizonyos vonalat.

Úriember maradt.

Csak beszélgettünk, mellemmel olykor a mellkasának feszülve, hogy a hangos zene ellenére azért halljak is valamit abból, amit mond. Éreztem, mennyire forró a teste.

Neki is éreznie kellet, hogy szabadon simulnak hozzá a domborulataim. Felgyújtottam az érzékeit ott a bárpultnál állva.

Az, ami immár közöttünk feszült nem volt több mint mohó testiség.

Rám nézett, karját a derekamra fonta és közelebb húzott. Kockáztatott.

A tömegben a pultnál ott állt két ember, akik alig néhány perce találkoztak csak először, mégis leküzdhetetlen vágyat éreztek egymás iránt.

Semmi ésszerű nem volt abban, ami történt.

Valami más irányította akkor a testét, nem ő maga.

A nyakamba csókolva haladt egyre közelebb a szám felé és én tudtam, hogy meg fog csókolni.

Érezni akartam. Tudni azt, hogyan csókol, hogyan hatol belém.

Imádtam azt a gyengéd határozottságot, amivel irányított. Ő volt a férfi, a Férfi méghozzá nagy F-fel! Egy pillanat alatt váltam nedvessé.

Ismertem önmagam. Tudtam, mi történne, ha most tovább engedném.

Ezúttal egyedül akartam hazamenni.

Elkérte a számomat. Sietve írtam fel neki abban bízva, hogy másnap fel is hív.

Az viszont, hogy még aznap hajnalban jó éjt kívánva elküldi nekem a saját számát, elégedettséggel vegyes örömmel töltött el….

 Úgy tűnik, nem csupán az érdekes, amit írok. 

           A női is érdekel benneteket a sorok mögött...

Most újabb információkra tehettek szert az egyik internetes portál által készített interjúból, mely alapján arra is fény derül, milyen irányt vesz az Utazás a vaginám körül itt a blogon.

A legfrissebb információkért katt a blog Facebook és/vagy Twitter oldalára!

Cikkek, interjúk, információ a blogról, a könyvről... Most végre minden egy helyen! 

MINDEN, AMI VÉDA - A részletekért KATT IDE!

TÉGED IS ÉRDEKEL A NŐ A SOROK MÖGÖTT?

A könyv kapcsán több olyan email érkezett, melyben kérdéseket tettetek fel, nem csupán a blogra, a történetek hitelességére, hanem a személyemre vonatkozóan is.

Az egyik női online magazin által készített interjúnak köszönhetően most választ kaphattok néhány kérdésre. A részletek a blog Facebook és/vagy Twitter oldalán!

Amennyiben Téged is érdekel a nő a sorok mögött, és kérdésed van, írj bátran a következő email címre: volgyessy.v@gmail.com

A legfrissebb információkat keresd mindig a blog Facebook, valamint Twitter oldalán!

Az utazás hamarosan folytatódik tovább....

Kíváncsi vagy arra, valójában mi történt azon az éjszakán?

    Érdekel, hogyan alakultak a dolgok Peti Kettővel?

        Szeretnéd tudni, kikkel és milyen módon hozott még össze a sors?

Ha a válaszod igen, és szívesen tartanál velem a nőiességem révén megélt utazás során, végre elérkezett a pillanat, hogy megtudd, hogyan vált az egyetemista lányból igazi dolgozó nő:

SZEX ÉS NŐI LÉLEK - UTAZÁS A VAGINÁM KÖRÜL

Egy történet, egy blog... egy könyv.

Keresd a nagyobb könyvesboltokban, valamint az online könyváruházak kínálatában!

És az utazás természetesen folytatódik tovább...